Dr. Daubner Bélát nézegetek olykor..
Sémáim megváltoztatása nem elhatározás kérdése?
Ha ezek megváltoznak, átalakulnak a szorongásaim megoldására találok?
Ma erősen szorongtam.
“Én képes vagyok arra, hogy a biztonságomat megteremtsem. Nekem ez az a megerősítő mondat, ami a séma változás eredménye kell, hogy legyen.
Irreális elvárások és nem megfelelő segítség.
Kudarc tűrő képesség, ne kelljen szembesülnöm azzal, hogy nem vagyok képes rá.
Elvesztem a kontrollt magam fölött. Hiába éltem meg százszor, hogy nem halok bele, úgy érzem ezeket a szituációkat el kell kerülnöm…”
A pszichés állapotom megváltozása a szorongásaim feloldása, a problémákkal való szembenézés és megoldásuk után következik. Mondhatjuk így jön a fejlődés..
Ma szorongtam. A napom szorongással kezdődött, több problémám is volt. Próbáltam utánuk járni. A személyiség fejlődésem érdekében kezdtem felgöngyölíteni a feladatokat, a felelősségteljesebb, fejlettebb személyiségem próbált megmutatkozni.
Az egyetemi stúdió, dupla foglalásban volt velem és még valaki mással. Azt mondták mikor megérkeztem, hogy valaki más fotózik most ott, de délután használhatom. Az első dolgom az volt mikor megérkeztem, hogy bepakoltam mindent és elrendeztem az eszközöket, ahogy majd nekem lesz rá szükségem. Mire azt mondták, a hely foglalt.. nem értettem, hogy lehet valaki más ott, amikor én foglaltam le a helyet és senki nincs bent csak az én holmijaim..
“Én egy ember vagyok és én kíváncsi vagyok, hogy ezt miért így kell csinálni..”
Erősen szorongtam, ez a helyzet nem az első volt ezen délelőttön.
Hangosan magyarul kimondtam, most nagyon mérges vagyok. Nem jutottak szóhoz, az ajtót az orromra csukták. Nem értettek magyarul.
Mindenféle mediáció után kiszaladtam a hosszú, sok-sok csapó ajtóval teli folyosókon, ki csak ki a levegőre, a természetbe, valami zöldre, valami földre vágytam. Majd a fű közepére vetettem magam és zokogtam. Azt mondtam nem hiszem el, azt ami velem történik. Miért van ez?!? Melegen sütött a nap és finom puha volt a fű, kis fehér virágok voltak alattam, körülöttem mindenütt. Csak ültem, ültem a fűben és a tenyerem a talajon heverve éreztem, ez kell most nekem. Éreztem a földet az erőket, amik bennem és benne munkálkodnak és ahogy összeérnek ezek majd kereszteznek és tovább mennek. Egy ember lépett oda hozzám, aki megkérdezte, jól vagyok-e. Én azt feleltem: nem.
Azt akarta mondjam el, mi a bajom. Ott guggolt mellettem, nem ment el mellőlem. Azt kérdeztem tőle hisz-e Istenben? Azt mondta igen. Kérdeztem katolikus-e? Azt mondta igen. (Ebben az országban, nagyon sok féle vallás van és olykor fontos, kivel hogy beszélsz Istenről, van hogy másként gondolnak rá) Miután igent mondott, azt mondtam neki ez az oka, hogy itt vagy mellettem és megköszöntem neki a jelenlétét és azt, hogy beszél velem. Ezt a sztorit nem részletezem. A studióba bejutottam végül és több óra tevékenykedés és várakozás után befejeztem a stúdió munkát, közép formátummal és nagy formátummal fotóztam tárgyakat, a fő tanárom felkérésére.
Mielőtt az egyetemre értem, kaptam otthonról egy hívást, aminek nagyon örültem.. Snatam Kaur Budapesten 🙂
A nap végére egy óriási meglepetés ért, talán nagyobb volt, mint a reggeli nem mehetek be az általam egy héttel előre lefoglalt műterembe,,,
Kiállítottál a “Oneness” című képemet, de elfelejtettek szólni róla, így nem voltam ott tegnap a megnyitón és nem is tudtam beleszólni semmibe.. ami fontos lett volna, mert az eredeti képet nem kérték el és valami ócska másolatot készítettek és installálták valami fura teljesen elképesztő módon…
Nem is tudtam, hogy mi legyen, sírjak vagy nevessek?
Holnap reggel az első dolgom, hogy megkeressem az illetékeseket!
Szóval, most aludni megyek, folyt. köv. holnap!
Jó éjt Neked!
🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: