“111-ik nap” délután a ‘vonaton’
Ma bementem az egyetemre, nagyon nagy késéssel. Tudtam, hogy már semmire sem lesz időm. Hiába utazom több, mint egy órát. Bementem. Majd leültem a bejáratnál egy kanapéra, kb. egy órát beszéltem a festőművész barátommal. Átrágtuk minden pontját a helyzetemnek és a lehetőségeket, hogy ‘elméletileg’ hova és hogyan megehetek most lakni, úgy hogy idő előtt kipenderítenek…. Tovább »