Ma húsvét hétfő!
Húsvét hétfő Londonban, vittem egy-egy nyulat a vendéglátóimnak. Egyikük egy fehér nyuszit ültetett a párnámra. Másikuk British English, nem tud semmit a magyar szokásokról így nem lettem idén meglocsolva.
De gyönyörű, napsütéses meleg napunk volt! 🙂 Óriás parkban sétáltunk ! Többek között ez a csudi tuti Londonban! A sok park! Jógával és meditációval avattuk és szenteltük fel a festőművész barátom új műtermét, ami ennek a csodás nagy parknak az erdős részének szélén van.
Vega húsvéti étel és csodás napsütés angol sütivel! 🙂 Napsütés, ragyogás!
Majd rohanás.. London óriási! A déli csücskéből az északiba ‘rohantam’, kicsit több mint két óra.. ráadásul a kiinduló pontban a busz nem jár csak fél óránként, ezért gyalog indultam neki a sok motyómmal a vonatállomáshoz vezető útnak. Gyorsan leszakadt a vállam a tatyó alatt ezért stoppolni kezdetem.. sokáig senki nem vett fel. Majd jött egy szép bugyi kék érdekes kis autó és megkérdezték merre megyek. Felvett és miután bemutatkoztunk, azt mondta a sofőr nem hiszi el, hogy senki nem vett fel.. óriási a táskám… beszélgettünk néhány percet, mondtam neki, hogy tetszik az autója, azt mondta azért vette mert más.. különleges.. senkinek nincs ilyen. Egyet értettem vele!
Majd a ráccsal lezárt vonatállomás ajtajánál kitett és biztatott kérdezzem meg a boltban mi van a vonattal, hiszen mindketten tudtuk, 3 perc múlva jön egy. Különös. A net írja, hogy jön a vonat az állomás pedig le van zárva. Az indiai nő mellette lévő kis boltban, hanyag angollal csak azt mutogatja fél kézzel menjek oda mellé. Azt hogy jobbra vagy balra, azt már nem tudta megmondani, csak mutogat.
Addig sétálgattam fel s alá a perceket nézve, ha már a stoppal ideértem a 41-kor induló vonathoz az állomásra, csak be kell/ene jutom a sínekhez.. valahogy.. egy ‘koldust’ egész jó ruhában, fiatal korral megáldott kéregetőt megkérdeztem, hogy jutok oda.. ő megmutatta a bal oldalát a vonatállomásnak.. egész hátul, eldugva volt egy kis kapu, amin át tudtam menni.. kalandok kalandok.. a peronra ont beérkező vonat.. nem volt láthatóan megjelölve, hogy az enyém-e.. a tapasztalataim alapján elindultam feléje, de nem volt szándékomban megint felugrani.. hátha más irányba vinne a gyorsan érkezett vagon.. A leszálló egyetlen utast megkérdezve, úgy éreztem jó döntést hoztam, majd átsétáltam a szemközti peronra. Vártam és a vonatom elkezdett délről északra repíteni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: