Pár napja nem írtam, ma meg is kaptam… kéne már írnom..
Hát írok.
Ma gyalogoltam, megint. De most én akartam így és mentem. Megnéztem milyen itt a környék körülöttem és elsétáltam a 302-es buszig, ami egyenesen a vitorlás klub közelében lévő templomhoz visz. Aztán egy nagy kör séta, mire a csudi-tuti bejárat kívülről – általam – nem nyitható kapuját elhagyva, a nagy parkolón keresztül a számzáras kapun végre bejutok a terültre, majd vissza a csudi-tuti kapu belső oldalán lévő klub házba.
Verseny nap. Ez a mai a második verseny napom. Joe a társ, vagyis a kapitány, akinek matrózkodom. Megyünk, elindulunk, a spinakerrel megint baj van, még a start előtt.. szóval ráfekszem hajó elejére, és kikúszom az orrba. Majd a víz súlya és a sebesség nyomása miatt a hajó orr alá keveredett kötél és vitorladarab erőteljes kiszabadítása következik.. nem megy. Nem megy, nehéz, nem tudom kivenni a vízből. Ragyog a nap, hasítunk sokkal és fekszem a hajó tetején, kikúszva az orrba, hogy “szereljek”, de nem megy. Hátulról Joe az angol “akcentusával” csak azt mondogatja, hogy de megy, meg tudom csinálni, ki kell venni alóla.. mikor a ragyogó nap sugarában, felcsillan egy király kék kötél, ami lebukott a hajótest alá és a spinakker egyik kötele.. hát mit volt, mit nem tenni belenyúltam mélyen a vízbe, de előtte még egy picit jobban előrekúsztam. A víz a vitorlás kesztyűm és a kabátom, ami alatt polár pulóver és még egy réteg volt, hogy ne fázzak a reggeli 5-7 fokban a víz nem is tudom hány fokos lehetett.. Akkor nem érdekel, hogy esetleg fázni fogok már most a kezdetektől talán egész nap a két verseny alatt.
Örültem, hogy a szél kifújta a textileket rajtam és nem fáztam az első verseny alatt. Magyarországon nem vitorlázunk még e tájt, főleg nem ilyen hőmérsékletben, és ilyen változékony időben. Itt mindenki megy. Nem érdek őket, hogy épp milyen időjárás van. Meg van a tuti felszerelésük és a “száraz” ruha, nálunk ezt a legdurvább viharruhának tekintik. Egész jó cucc, ahogy elnéztem. Nekem ezt még be kell szereznem. Abból élek, amim van ha száraz maradok akkor tökéletes így is.
A szünet rövid. De mielőtt visszamennénk a vízre, erős szél és viharfelhők jönnek. Megijedek. Sajnos nem tudom a kétségeimet megbeszélni Joe-val, ő versenyezni akar, sőt elindul, hogy gyorsak legyünk és mi lehessünk az elsők a vízen. Sajnos nem jól sül el. A pöffök, vagyis a szél és a szél lökések erősek. Sajnos, mint matróz nem tudok helyt állni, a hajót nem megtartván az öbölben elengedtem a kezét és ezzel – a hajóval együtt – a társamat is, mindenféle kontroll nélkül az erős szélben sodródni a másik stég felé…
Veszély! Ezt érzem, és hogy nincs esély. Nem tudom, mit érezhetett Joe. Épp előtte közöltem vele, hogy nem fogok kihajózni versenyre vele ebben az erős szélben. Joe 69 éves én picit több mint két évvel régebb óta vitorlázom, mint ő. Nagyon kedves, sokat tanult a vitorlázásról és a helyi viszonyokat (hajók, verseny szabályok) igen jól ismeri. De valahogy a természet erejét nem mérlegeli. A veszély forrásokat nem érzékeli.
Kalandos volt.
Mese, mese mátka, zárul vitorlás jógi mókatára …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: