Halogatás, nem tevés, túl sok gondolkodás. Ezek lehetnek a toporgás okai.
Pipálgatom a listát, hogy miket kell megcsinálnom haladok, haladok.. és a lista folyton nő.
De lássuk be a fő cél, amiért végső soron én itt vagyok és nem ott.. az a művészet. A tanulmányaim és a tapasztalásaim erősítenek. Érzem, hogy folyamatosan fejlődök, és a bennem lévő lélek egy ‘művészi úton’ nyilvánul most meg. Az elmém pedig kapja a sok tanulni és megérteni valót. Kapom a jeleket az égi támogatást érzem, hogy itt is most van a helyem, emberi testem nem futamodhat meg.
Egy kis kitérő:
Egy hete nézegetem az új fitnesz center reklámját.. milyen tuti szauna is van benne.. ráadásul önkormányzati, ami azt jelenti, hogy olcsó + van próba napjuk is! Ma este sikerült elmennem és közelebbről megnéznem. Élettapasztalat lett belőle.. az igazság az, hogy óriási elefántnak érzem magam a porcelán boltban, ha egy Buddhista templomba megyek valahol a világ egy másik pontján az európai szokás rendszeremmel. Az új londoni uszodában és hozzá tartozó szauna egységekben elefántok sétálhatnak, ha az elefántok szauna és uszodamentes környékéről épp e pici higiéniailag érzékeny zárt térbe néznek be. A szaunát, amire nagyon vágytam, nem ránk elefántokra méretezték, így úgy 150 m rövidtáv úszás után ‘haza’ siettem.
Égek a vágytól, hogy kutassam és folytassam a megismerését annak, amiről ma ill. a napokban és az elmúlt hónapokban hallottam és tanultam.
Elgondolkodtató kérdések.. A művészet mint olyan, kinek is készül? Ki az aki megtekinti? Ki minek is tekinti?
A ‘nép’ aki szemléli, a galériák, aki a művészi tárgyakat, portékaként értékesíti, a műgyűjtők, akik vásárolják és stb. stb…
Ki az aki értékeli, vagy megmondja mi is a művészet? Ki az aki eldönti, hogy ez az vagy ez még épp nem az.. ?
Az életem úgy érzem itt ezen országban, most kezdett el fejlődni. Látom az összefüggéseket, annak függvényében, amiért ide jöttem. Most már csak a földi dolgokat, kell mellé tenni.. Remélem, a lelkem nem csak a fellegekben jár, s néha letekint a mindennapokra és ezáltal rá lát az apró cseprő dolgokra..
Holnap nagy nap rengeteg meeting, előadás, találkozó és egy kiállítás megnyitó. A nagy vágyam, hogy réz lemezre leképezzek fény által megérintett érzékeny rétegbe ágyazott energia vonalakat, gondolati síkból fizikai vágányra gördül. Festő barátom, akivel hónapok óta közös munkát tervezünk elhozza életünk első közös 40×40-es réz lemezét, amit én fénnyel megfestek, majd ő bele álmod festék cseppeket..
🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: