Itt ülök a vitorlás klubban, amit tegnap találtam.
Pillanatok alatt jött egy fekete felhő, majd eső épp mire ide értem a klub házba…
Leültem, letettem a kabátom a székre és balról napsugár kúszott be..
Majd ragyogó napsütés mindenfelé újra, perceken belül a szivárvány is a közelünkbe ült.
Csend és béke.
Hajók előttem és körülöttem.
Rádió hangja néha megszólal,
a tavon a verseny még sokáig eltart.
Olyan mintha egy filmben ülnék, amit mondjuk tegnap láttam egy picikét.. mindenki angolul beszél és a rádióban a vége szó erős angol akcentussal szól bele: ‘OVER’.
A végén a végéig maradtam. Nagyon jól éreztem magam. 🙂 kb. 5x változott az idő napsütésből esőre, hóra, hurrikánra köztük ragyogó napsütésre és a végén szélcsend lett a vége. Rengeteg boldog ember, hajós és versenyző, idősek és fiatalok itt most mindenki egyenlő.
Díjátadás és vitorlás menü sok sütivel és édességgel majd csilis babbal és héjában sült krumplival, utolsó fogásként megjelent a saláta White Yogi örömére egy nagy tálban.
Jó társaság, jó történtek és kedves új barátok mindezek felett.
—
Mikor megérkeztem a ‘terepre’, a víz közelébe mentem,
mely megihletett és komponáltam egy szösszenetet:
“Valahogy kezdem jól érezni magam, ha víz van alattam:
– ahogy hullámzik alattam a stég és látom a vitorlákat,
ahogy beléjük tép a szél..
érzem, valahogy ez itt jobban az én közegem.. és
Nézem a vizet,
ami hullámzik
alattam és felettem
a felhőkkel együtt mozog minden.
De ez a víz fekete és
bármennyire is süt a nap,
süt ki rá a nap!
Nem lesz világosabb.
Ez víz nem ugyan az.
A szél, az ég, a föl hasonlít és
ez a folyó,
nedves közeg.
Csak a szín az, ami mondjuk egy kicsit megrémít,
Mi lehet itt alattunk a vízben?
Mit tettünk ide?
A nagy emberiség, régen.
Ma újra útba vettem a várost,
valahogy megint egy kicsit kicsit turistásat játszom most.
Megint úgy vettem, hogy felfedezem Angliát és elindultam.
Igaz csak 5 buszmegállót, s majd balra fordultam.
S ide jutottam ebbe térbe,
ahol látom a vizet,
mint vitorlás utat, a közeget,
ahol az elemekkel lehet egybe forrni.
Ahogy ők ott, hátul hárman-négyen suhannak,
elkapták ugyan azt a szelet és
gyönyörűen,
rajban mozognak.
Milyen csoda ez a vitorla!
Kitaláltuk, hogy a szelet befogva,
egy testet a vízben meghajtva,
eljutunk valahova.
Használjuk az eszünket,
az elemeket, itt a Földön,
arra hogy eljussunk
valahonnan valahova.
De tudjuk-e, hogy hol van az a hova?
White Yogi – the sailor
Kommentek