Előszó:
Azt tudni kell, hogy az ételek nagyipari készítése a minőség rovására megy. Vagyis, amikor azt mondod, hogy műanyagot eszel az azt is jelentheti, hogy az étel természethez való köze egyre inkább csökken és tápanyagbevitel nem elégséges.. Itt elég sok rossz minőségű ételt lehet kapni, vagy hozzájutni. Kaja-para. Kitaláltam, hogy nem csak főzök magamra, biztos ami biztos a kenyerem is én sütöm. Itt nem lehet jó kenyeret kapni.. vagy ritka mint a fehér holló és a jelenlegi pénztárca tartalmamhoz mérten szinte elérhetetlen. Így kb. 2 hete kenyérsütésről ábrándozom.
Gyerekek! Képzeljétek!
Engem a kenyerek olyan boldoggá tesznek! Az, hogy tudom, hogy “otthon” vannak és várnak rám! Életem első két kenyere! Ikrek 😉 egyet legyúrtam és csak azért hogy hű legyek kutatási témámhoz, szétválasztottam őket. Ketté. 🙂 Most robogok a fekete metróval és nemsokára kenyeret sütök! 🙂 Eszméletlen jó érzés!
Eszméletlen jó érzés! Boldognak lenni! Eszméletlen jó érzés, hogy a saját kenyerem megsütése ilyen boldoggá tesz! A hab a tortán vagy a mag a kenyéren, hogy az islert már délután megsütöttem és betöltöttem. Holnap reggel pedig csokiba mártom! 🙂
A fekete nem ment végig.. ez szokás erre felé, hogy csak úgy a végállomásig nem megy ám el minden metró.. le kell szállni mondjuk 10-zel előtte és felszállni egy másikra mondjuk egy másik peronon.. Átszálltam. Itt sokan voltak, nem ültem, aztán mikor megürült egy hely egy nagy hátizsákot cipelő emberrel egyszerre értem oda. Mondta üljek le, mire én: neked sok a cuccod, sit (ül). Megköszönte. Majd kb. 5 megálló után leszállt és én a helyére ültem. Pont a kenyereknek örültem és próbáltam befejezni a sportolós témát itt az online világban, aminek az lett a vége, hogy egy kis csomag: 4-5 fő fiatal, látszólag sportoló nagyon boldogan énekelve, szurkoló hangokat kiadva, haladt a metró alagútban, az egyik metróról átszállva a másikra.. majd a mellettem lévő kocsiba átszálltak. Őket és engem elválasztott a két kocsivég, de mivel az ajtókon nyitva voltak az ablakok, ezért az energia könnyen átáradt. Már a korábbi metrón is furán néztek rájuk, mert hangosak voltak és olykor ‘ordibáltak’ is. A tömegben az átszállásnál is és itt is mind a két kocsiban..
De rajtam kívül senki nem vette észre, hogy ők egyszerűen csak boldogok voltak, akkor ott!? Ez a nap a boldogságról szólt! 🙂 Peace and love! Itt már valahogy úgy esett (amire nem figyeltem fel, csak már mikor “itthon” voltam), hogy megnyílt a világ a befogadásra. Az egyik srác a másik kocsiból számokat kezdett el sorolni… aztán azt mondta viccel 🙂 nem esett le.. Leszálltam, szóval végre ültem a másik metrón és boldog örömmel gondoltam a cipóimra és arra, hogy megsütöm őket, mikor a nagy gépelésben egy kellemes hangot és ‘nótát’ hallottam, volt még egy boldog társaság ezen a metrón is. Mikor abba hagyta, megkértem, hogy ismételje meg. Nem láttam ki volt, csak hallottam. Elismételték szóban, majd a sztrong akcentusommal, megkértem énekelje újra. Megtette, s nagyon jó hangja volt.. örültem a dalnak és a gondolatnak, hogy megyek kenyeret sütni. 🙂 Ugyanott szálltunk le. A lány, aki mellettem ült, ő is jött velünk a tömegben. Mondta: Welcome to London! Hozzá tette, hogy legyünk minél halkabbak… A felszínen a srác azt mondta megadja a számát.. furi volt mikor itthon leesett, hogy ma két nem nő nemű angol egyed, kommunikált felém a térben (ez idáig ilyen nem történt) és valahogy mindketten számokat soroltak nekem. 🙂 A rém metró történetek megint elszálltak és egy másik posztra várnak..
Jó éjt Mindenkinek!
Ui.: még nem sikerült szállást találnom kedd estére, amikor már innen “otthonról” tuti elmegyek. Kérem szépen csuriba tenni a kezeket.
Ui2.: van itt valami statisztika, úgy néz ki már van öt olvasóm. Sat Nam, köszönöm, hogy velem vagytok! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: